A mai nap nagy részét vendéglátómmal, Nomura proffal töltöttük Jokohamában (ő ugyanis ott lakik). Mivel ma (is) ünnepnap volt (1948-ig Mejdzsi császár születésnapját ünnepelték, onnantól az új alkotmányt is), meghívott minket egy kis városnézésre. Ebéddel kezdtünk, az egyik legmagasabb jokohamai épület 27. emeletén ettünk egy étteremben. A kaja igen jó volt, részben annak is köszönhetően, hogy finom európai fogások is voltak. A Fujit most sem láttuk, holott tiszta időben természetesen innen is látszik, mint ahogy elvileg minden egyes magas épületről, az Izu-fészigetről stb. Bár azért az egy kicst árulkodó, hogy a pincér először azt sem tudta, hogy melyik irányba kéne keresni.

Ezután tettünk egy kis hajókirándulást az öbölben (képek), kikötés után pedig elkezdtük az éppen elénk vetődő programokat végiglátogatni. Voltunk egy picike kiállításon, ahol egy 2001-ben elcsípett észak-koreai kémhajót mutattak be. Az "incidens" során a halászoknak álcázott menekülőket a japán parti őrség először figyelmeztető lövésekkel próbálta megállítani (a kiadott japán prospektus szerint először a levegőbe, aztán a vízbe, majd a hajó orrára adtak le figyelmeztető lövést), mivel azonban ők galádul gránátvetővel támadtak a japánokra, utóbbiak kénytelenek voltak önvédelemhez folyamodni. A vége az lett, hogy a menekülő hajó elsüllyesztette magát, de pechjükre 2004-ben megtalálták és kiemelték a roncsot (és vele együtt az orosz hajtóműveket, észak-koreai fegyvereket és egyenruhákat, egy rejtett kisebb hajót, búvár radarállomást stb.).

 Ezután a régi kikötői kereskedőcsarnokoknál rendezett nemtommit néztük meg. Voltak sátras kajaárusok, gyerekvonat, kóstolók, meg német kultúrpropaganda. Ennek keretében végighallgattuk egy német szobrász (Florian Claar) előadását saját munkáiról. Egész érdekes volt, plusz mindketten megnyugodva jöttünk ki, hogy még nem felejtettük el teljesen a németet. Innen a kínai negyedbe mentünk, ami eléggé piros viszont meglepően kicsi volt. Sok említésre méltó dolog nem történt, lassan visszamentünk a kikötőbe, csináltunk néhány esti felvételt, majd hazajöttünk, és reménykedtünk, hogy a japán etikett szerint megfelelő időpontban búcsúztunk el. Ez egyébként általános, sose vagyunk biztosak, hogy jól csináljuk a dolgunk. Azt már például tudom, hogy nyugodtan lehet orrot fújni. Szólhatna valaki a metrón folyamatosan taknyot visszaszívóknak...