Be kell valljuk, egyelőre nem tudunk betelni ezekkel a japán templomokkal. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy ugyan már láttuk a "legszebbet", a "legnagyobbat", a "legművészibbet" stb., de akárhányszor elmegyünk megnézni egy újabbat, mindig lenyűgöz minket. Így nem csoda, hogy a téli szünetben megint egy olyan várost látogattunk meg, ami elsősorban régi templomairól híres. Meg persze a tengerpartja se rossz, a friss tonhalból készült sashimiről, meg grillezett rákokról ne is beszéljünk.

Kamakura i.sz. 1192-1333. között volt Japán fővárosa, pontosabban ebben az ún. Kamakura-korszakban a Kiotóban székelő császár helyett gyakorlatilag innen irányította az országot a Minamotó, majd a Hódzsó klánból származó aktuális sógun. Ennek megfelelően Kamakura a korszak legszebb japán városa volt, amit annak rendje és módja szerint tele is pakoltak jónéhány templommal és szentéllyel (Kamakura helyszínei közül 23 a Világörökség része). Leghíresebb látnivalója azonban Japán második legnagyobb Buddha-szobra (a Narában lévő nagyobb, ööö ott is voltunk, csak arról elfelejtettünk beszámolni). Ez eredetileg egy templomban volt, de az épületet a 15. században elsöpörte egy cunami, azóta a szabad ég alatt tanyázik. Az üreges bronzszobrot speciális technikával darabokból rakták össze, belemászva jól látszanak az egyes darabkák összeillesztései.

Több mese nem is kell hozzá, nézegessétek a képeket.

ui: Lehet, hogy lassan már Tokióról is fogunk írni? :)