A kirándulás második uticélja a Himedzsi kastély volt. Ez gyakorlatilag az egyetlen épen maradt középkori japán kastély. Igaz, a 2. vh. után ezt is szétszedték a legapróbb darabokra, és az eredeti tervek alapján részben az eredeti, részben az eredetivel megegyező anyagokból újjáépítették. De legalább nem beton belül, hanem tényleg fa. Durván néz ki az a 2 db, egyenként 1 m átmérőjű támasztóoszlop, ami a kastély súlyának nagy részét tartja. Mindenesetre a külső néhány 10 cm vastag fehér vakolás nem csak esztétikai okokból került fel, hanem jórészt a tűzvédelem miatt.
A kastélyt 1333-ban kezdte építtetni Akamacu Norimura, de a mostani erődöt csak 1580-ban kezdték el (Tojotomi Hidejosi volt ekkor a góré) és 1618-ban fejezték be. Az erőd célja alapvetően a nyugati nagyurak megrendszabályozása, felügyelete volt. A Tokióban (akkori nevén Edo) székelő sógun ugyanis nem nagyon bízott a jónéhányszáz km-re lévő alattvalóiban. A sógunátus megszilárdításakor (az ezután következő, nyugodt, virágzó időszak (1600-1868) a japánok egyik kedvence) számos intézkedést vezettek be a vidéki nagyurak kordában tartására, pl. olyan "bevehetetlen" várakat építettek, mint a Himedzsi-dzsó. A kastélyt valóban nem sikerült senkinek elfoglalnia, de ezt elsősorban nem a rengeteg rafinált építészeti fogásnak, a kiismerhetetlen, kanyargó, csapdákba vezető ösvényeknek, a jól megtevezett többszintű védelemnek, vagy éppen a katonák hősiességének köszönhették, hanem annak, hogy senki nem is próbálkozott az ostrommal. Biztos ami biztos, a sógun azért gyakran ideküldött néhány nindzsát kémkedni, nehogy elbízza magát a várúr.
A kastélyt végigjárva némi kiállításban is lehet gyönyörködni, de ezt a részt nem vitték túlzásba. A várfal mellett viszont a korabeli szamuráj-lakótömb alapján építettek egy szép kis parkot kertészettel, tavakkal, teaházzal és légkondícionált étteremmel. Természetesen mindet végigpróbáltuk :)
Az ebédünk hagyományos japán menü: jobb középen szusi (előtte szójaszósz mártogatáshoz), balra elől hideg leveslé, ebbe kellett tunkolni a mellette lévő hagymát, szezámot stb. valamint a mögötte lévő jégkásán érkező tésztát és tengeri herkentyűket (a dinnyét szerencsére nem). Hátul középen langyos tojáshableves (jobb nevet nem tudok rá), jobb hátul tea.
Ebéd után teaszertartás volt, amennyire ronda, annyira finom sütivel és teával.
Képek emitten.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.