Nos azt hiszem, így belépve a hónap második felébe már éppen itt az ideje, hogy beszámoljunk a Szilveszterről és az Újévről. Magyarázkodásként csak annyit tudok felhozni, hogy közben volt egy kissé elhúzódó megfázás és két kirándulás (Kamakurába és a Japán Alpok másik oldalára, ezekről később külön ;).

A nagy téli ünnepségekről annyit érdemes tudni, hogy a japánok éppen fordítva ünnepelnek, mint mi: míg a karácsony inkább afféle laza esti program ajándékokkal, barátkozással, az év utolsó és első napja csendes, családban és templomban eltöltött ünneplés. Ennek megfelelően szilveszteri buli inkább csak az amúgy is üzemelő szórakozóhelyeken, illetve a főleg nyugatiak által lakott városzrészekben (pl. Roppongi) van, utcabálszerű tömegrendezvények nem nagyon vannak. Egy átlagos japán december 31-én éjszaka inkább elmegy a legközelebbi (vagy a Mejdzsi-) szentélybe, és csendben, harangszó és kántálás mellett lép át az új évbe.

Mivel Zsófi nem volt éppen csúcsformában, és az utolsó vonatunk fél egy körül indult haza, mi sem vittük túlzásba a partizást. Kerestünk Ikebukuró környékén egy helyes kis templomot, és forró puncsos szakét illetve teát kortyolgatva hallgattuk meg a hagyományos harangkongatást. A buddhista hitvilág szerint ugyanis az új év kezdete előtt 108-szor meg kell szólaltatni a harangokat, mivel így tudják elűzni az emberekben lévő 108 rossz gondolatot az egész évre. Mindenesetre nagyon furcsa volt nekünk ez a csendes éjfél, tényleg olyan meghitt hangulata volt, mint nálunk egy karácsonyi éjféli misének.

Másnap aztán mi is elzarándokoltunk a Mejdzsi-szentélybe (az első 3 nap alatt 3,2 millió ember tette ugyanezt) részt venni a Hacumódén (Hatsumode, 初詣), vagyis az év első szentélylátogatásán. Álltunk is legalább 1,5 órát a sorban, hogy néhány percre megállhassunk a szentély előtt, ahol imádkozni, adakozni és fényképezkedni lehetett. Utána persze jött a szerencsehozó papírokat, bábukat, amuletteket áruló pavilonok sora, majd az átfagyott, éhes látogatókat váró kifőzdék és szakéárusok.

Amúgy Japánban újév környékén űzik nemzeti sport szintjén a családhoz, rokonokhoz utazást. Ennek következtében ilyenkor minden busz, vonat, autópálya zsúfolásig tele van, szinte mindenki megy valahová. Általában ilyenkor kapnak szabadságot, ami közel sem olyan gyakori esemény, mint Európában, sőt még az a meglepő dolog is megtörténik, hogy a boltok nagy része bezár. Gyakori az is, hogy a cégek dolgozói elmennek együtt kikapcsolódni valami fürdős, masszázsos helyre, de legalább egy vacsorára biztos hogy összejönnek. Ezt még kedves Alapítványom is megcsinálta, így a téli szünet vége felé kaptunk egy meghívást a császári palota mellett lévő egyik központi toronyház 33. emeletén lévő étterembe Újévet köszönteni. Az étterem története is érdekes. Az Alapítvány létrehozója, Matsumae prof., többek között Japán jelenlegi legnagyobb egyetemének alapítója is. Mikor az egyetem számára kinézett telket egy nagy cég véletlenül megvette Matsumae orra elől, a cég vezetője annyira elszégyellte magát, hogy cserébe felajánlotta az újonnan épülő toronyházának tetszőleges emeletét. Mivel a legfelső, 34. emelet a császári családé volt (a toronyházból állítólag látni a császári palotát, és az mégsem járja, hogy bárki is lenézhessen a császárra), Matsumae úr megelégedett a 33.-al. Azóta az egész emelet a Tokai Egyetem klubjának a székhelye. A 11 fogásos vacsora nem volt rossz, bár a pincérnő folyamatosan szipákolt (orrot kifújni illetlenség), nem kicsit volt megfázva.

Az év első eseményei (a szentélylátogatás mellett) amúgy is nagyon fontosak: az első munkanap, az első teaszertartás, az első leértékelések az üzletekben stb. Megtörtént az év első árverése is a Cukidzsi halpiacon, ahol is nem kevesebb, mint 9 milló jent fizettek az év első tonhaláért. A január elején rendezett tokiói szumóviadal (mi is megyünk holnap) és az első Kabuki színielőadás is roppant népszerűek, a Nemzeti Múzeumban pedig az egyik első kiállítás az Ökör Évének tiszteletére az ökör művészi megjelenítéseit mutatja be. Az Újévhez még számos szokás tartozik: napokig tartó vásárokat tartanak, a gyerekek díszcsomagolásban pénzt kapnak, ilyenkor égetik el a tavaly vett szerencsehozó díszeket, és persze a legfontosabb: mindenki mindenkinek üdvözlőkártyákat küld. Egy díszégetésen Zsófi is ott volt, azonnal kezébe is nyomtak egy hosszú bambuszrudat, aminek a végén egy rizspépből készült kissé nyers süti volt. Ezt kellett a tűzbe lógatni, kicsit megégetni, majd jóízűen elfogyasztani. Biztos nagyon szerencsések leszünk 2009-ben :).

 Galéria itt, bónusznak 2 videó a Szilveszter éjszakáról: