Múlt Az egyik előző hétvégén a Sindzsuku és Sibuja között fekvő részeken barangoltunk. Itt található Tokió legnagyobb szentélye (Mejdzsi-szentély), amit az 1868-as császári restauráció után hatalomra került Mejdzsi (= felvilágosult) császár és felesége tiszteletére 1920-ban emeltek. A szentélyben hétvégén össznépi mulatság volt színházi- és táncelőadásokkal, virágkiállítással stb. (galéria). Szerencsére ilyenkor szeretnek kiöltözni, meglepően sok kimonós gyereket is láttunk. Amúgy is gyakran előfordul, hogy idősebb hölgyek akár hétköznap is, fiatalabbak pedig minden kisebb ünnepen kimonóban járkálnak az utcán (metróban, étteremben, boltban stb.), ami igencsak jó hangulatot teremt néha. Most viszont a gyerekeket is beöltöztették, ők pedig szívesen pózoltak mind a családi fotósnak, mind a külföldi turistának. Hiteles források szerint november 15-én tartják ugyanis a 3-5-7 ünnepet, aminek környékén a 3, 5 és 7 éves gyerekeket elviszik a templomokba. A szentély maga is igen szép volt, hatásosak a hatalmas cédrusból készült torik (kapuk).

A park bejáratánál van a híres Dzsingu-basi tér, ahol az útileírások szerint Tokió egyik legnagyobb látványossága, a kosztümökben parádézó tinédzserek műsora szokott lenni. Lehet, hogy rosszkor mentünk, de engem speciel nem nyűgözött le az az 5-6 tinilány, aki ott lebzselt a több száz bámészkodó előtt.

Ezután sokat mászkáltunk, körülnéztünk Sindzsuku ikertornyának tetejéről, végül ettünk egy igen remek yakitorit (grillezett csirkedarabkák grillezett zöldségekkel) a pályaudvar melletti, ámde biztonságos sikátorok egyikében.